Fiatal felnőttek – hittan


hittanIfjúsági hittan fiatal felnőtteknek!

„Gyűjtsetek kincset a mennyben… Ahol a kincsed, ott a szíved is” Mt 6, 20

Csütörtök este fél 8: hittan főiskolásoknak, egyetemistáknak, és azon túl is!

A találkozásaink célja a hitünk tartalmának megismerése, hogy a világ dolgairól éveink számával (remélhetőleg) egyre bővülő tudásunk a természetfelettivel kapcsolatos ismereteinkkel együtt növekedjék, és ne pusztán az elsőáldozási-bérmálkozási ismereteink feledésbe merülő misztikus homályában éljünk…

Csatlakozz nyitott csapatunkhoz! Szeretettel várunk! 🙂

Helyszín: Városmajori Plébániaépület, tetőtéri nagyterme (Ignotus u. 9)

Időpont: Csütörtök esténként 19:30

Ezúttal két hegyen, avagy kirándulás Márianosztráról Márianosztrára

Kegytemplom, egy hegy, lélegzetelállító, ködös panoráma. Sok fotó, némi szelfi (konzumidiotizmus, mondják). Esztergom a távolban, köd-csík alatt kanyargó Duna.

Beszélgetés, nevetés, sártenger, egy bakancs balesete (személyi sérülés nem történt), majd még egy hegy, sziklával, széllel, panorámával.

Eső, havas eső, hó, szél: március 15, ahogy mi szeretjük. Ebéd az erdőszélen, vadles alatt: szélárnyék, alma, mandarin, süti, forró tea.

És le a hegyről, beszélgetés, elvétett elágazás, hátraarc, nem baj, Nagyirtáspuszta, fenyves, vonatállomás. Kisvasút, szerpentin, három kanyar, patakvölgy. Szép. (És hideg.)

És újra Nosztrán, szobi kisvasút még nincs, hideg viszont van, tehát hol itt az étterem?

Jól esik. (Enni és dumálni is.)

Köszönöm! Jó Veletek lenni!

Egy másik gulyás, Budakalászon

Már-már hagyományos (értsd: tavaly is volt) decemberi kirándulásunkon idén, Laci atya meghívására, Budakalász felé vettük az irányt. A délelőttöt a behavazott Nagy-Kevély és Oszoly megmászásával töltöttük, továbbá egyesek interjúkészítéssel és aktív szelfizéssel. 🙂

A kirándulás után megéhezve végigkóstoltuk a budakalászi plébánia ünnepi sütemény-készletét, majd össznépi főzésbe kezdtünk. (IKEÁS hámozó! Ez itt a reklám helye!) Az eredmény egy újabb fantasztikus gulyás, valamint nagy mennyiségű nevetés lett. Az ünnepélyes vacsora előtt azonban még részt vettünk Laci atya esti miséjén a szentistvántelepi templomban.

A vacsora után, a nap zárásaként – hosszabb és kissé kalandos szervezés után – felköszöntöttük a szülinapos Peti atyát.

Köszönjük a meghívást Laci atyának, a bevásárlást és a főzés levezénylését Juditnak, a logisztikai segítséget Andrisnak és Csabának, és mindenkinek, mindent! (A betegeknek meg jobbulást…)

Gulyás a Balatonnál, avagy egy elmaradt beszámoló

Hozzávalók: egy aprócska nyaraló, éjjel szakadó eső, nappal strandidő, az évszázad (tényleg) legjobb gulyása, nagy beszélgetés, esőben úszás (a bátraknak), erkélyen alvás (akinek csak ott jutott hely), kirándulás, geoláda-keresés, kilátó-nézés, strandolás, gyorskaja-evés… Egyszóval: a tökéletes balatoni nyaralás másfél napba sűrítve! Köszi, Judit, a helyszínt és a fantasztikus gulyást! És mindenkinek köszi, hogy ott volt!

Tízen a hegyen (majd később a völgyben)

A fiatal felnőttek csapata a március 15-i ünnepnapot kihasználva ezúttal a Vértes-hegység túlsó széle felé vette az irányt. Zsunak köszönhetően, aki a nap fő szervezője volt, Csókakőn már nyitott templommal vártak minket, így misével kezdhettük a napot. „Néha meg kell állni, és a fejünkben sorakozó programokat, határidőket el kell engedni egy kis időre” – mondta Laci atya a prédikációban az ünneppel kapcsolatban, és ez alighanem mindannyiunkra rá is fért.

A mise után felsétáltunk a csókakői várba, ahol igen sok látogató nyüzsgött. Miután szétnéztünk a szépen helyreállított falak között, leereszkedtünk a hegy túloldalán lévő meredek lépcsőn, majd megkerestünk egy kisebb barlangot, melyet a vállalkozó szelleműek belülről is megvizsgáltak. Ezután a napi kalandtúra következett: felkapaszkodtunk egy gerincre, ahonnét gyönyörű kilátás nyílott a várra és a környező tájra. A számításba annyi hiba csúszott, hogy út innen sehová sem vezetett, végül azonban ennek híján is visszajutottunk a völgybe.

A „könnyed séta” után autóba ugrottunk, hogy ebédre a közeli Bodajkon legyünk, ahol egyébként a kedvünkért nyitották ki a pizzériát. Az ipari mennyiségű pizza elfogyasztását követően elsétáltunk a bodajki kegytemplomhoz. A templomot ugyan éppen felújítják belülről, de a minket kalauzoló hölgy kedvessége kárpótolt minket az éppen lebontott főoltár és szószék miatt. A kegyképet is megnézhettük ideiglenes őrzési helyén, az oratóriumban, mielőtt búcsút vettünk lelkes idegenvezetőnktől.

Erdei kirándulással kezdtük a napot, s végül azzal is zártuk: sétáltunk egyet a Bodajk határában húzódó festői Gaja-völgyben, s már jócskán sötétedett, mire újra a kocsikhoz értünk. Remek nap volt – és azt hiszem, valóban sikerült egy kicsit „megállni”. Köszönöm, hogy ott lehettem!

Ági

Marha a hegyen

Mármint marhagulyás formájában, természetesen! A hegy pedig Dobogókő.

Csapatunk ezúttal kirándulni indult, bár most sem minden gasztronómiai hátsó szándék nélkül. December 30-án reggel, remek kirándulóidőben indultunk Pilisszentkereszt felé. Itt rövid úton megszabadultunk a kocsiktól, és megindultunk Dobogókő irányába. Menet közben megpihentünk egy szép kilátóhelyen, majd (ki-ki vérmérsékletének megfelelően) felfedeztük a Zsivány-sziklákat.

Kisvártatva Dobogókőre értünk, ahol már javában főttek a jobbnál jobb étkek a kondérokban. Mi azonban előbb a turistaház mögött nyíló panorámát csodáltuk meg, ahová Csaba rögtön kötélpályát vizionált, miközben beazonosítottuk az előttünk elterülő hegyeket.

Miután kinézelődtük magunkat, nekiindultunk szemrevételezni a gulyáskínálatot, és csakhamar a turistaház teraszán ücsörögtünk a gőzölgő tálak társaságában. Remek volt, csak ajánlani tudjuk mindenkinek!

Ebéd után, mintegy levezetés képen, még végigjártuk a Thirring-körutat, ahol érdekes sziklákat, szép kilátást, jeget, sámános padot és útlezárást találtunk. Végül érzékeny búcsút véve Dobogókőtől, Pilisszentkereszt és a kocsik felé vettük az irányt.

Remek volt, ilyet csinálunk még!

Liba az esőben

Idén újszerű csapatprogramot találtunk ki – elhatároztuk, hogy részt veszünk a Márton-napi Libafesztiválon a Szentendrei Skanzenben. Miután reggel a plébánián stratégiai megbeszélést folytattunk („Egyáltalán nyitva van szakadó esőben a Skanzen?”) Csabának és kocsijának köszönhetően hamarosan a Skanzenbe értünk. (Nyitva volt.)

A helyszínen kiderült, hogy a folyamatosan csorgó esőnek határozott előnyei vannak: sehol nem kellett egymás lábát tiporni a többi látogatóval.

Lévén libafesztivál, készítettünk libás szelfit (főleg Laci atya) és mártottunk libás gyertyát. Ezen kívül részleteiben tanulmányoztuk a szélmalmok működését, láttunk számos nótázó legényeket és leányokat, zavarba hoztunk egy jósnőt, és végül megtekintettük az undi hagyományőrzők műsorát. (Félreértések elkerülése végett: a hagyományőrzők nem voltak undik, ellenben Und községből érkeztek.)

A napot pompás sült libacombbal koronáztuk a Jászárokszállási fogadóban, végül kipróbáltuk a skanzen külön bejáratú nosztalgiavonatát.

Remek nap volt, tökéletes időjárással! 🙂 Éljen Szent Márton!

Kirándulásunk a Börzsönybe

Gyönyörű napsütéses szombaton indult tizenegynéhány fős csapatunk a hegyeknek.

A hosszú utazás és késő buszunk sem szegte kedvünket és a Márianosztrai kegytemplom megtekintése után neki is vágtunk a Kopasz-hegynek. A hosszú kaptatók után fent várt a jutalom, a csodálatos körpanoráma. A tetőn ebédeltünk, sütkéreztünk és a Költészet napja alkalmából Gábor atya egy verset olvasott fel nekünk.

Utunkat a Só hegy felé folytattuk, majd lejjebb ereszkedtünk. Útközben különféle állatokat láttunk és a nyárias időjárás és a kitűnő társaság igazán jó hangulatot teremtett. Útunk Nagybörzsönyben ért véget, ahol az Árpád-kori Szent István templomban Gábor atya szentmisét tartott nekünk, melyben kiemelte, hogy örüljünk keresztény voltunknak.

A buszra várva megnéztük a naplementét, ami a templom sziluettjével igzán különleges látvány volt. Későn, fáradtan, de szellemileg felfrissülve értünk haza vonatunkkal a Nyugati pályaudvarra.

Csütörtöki hittanos évzáró

Hosszas, kitartó és bonyolult szervezés után virradt ránk a csütörtöki hittanos évadzáró szép napja. A reggel 7 órás mise után villámsebesen neki is indultunk, és hála Nikinek és szép szürke kocsijának, 9 óra tájban már Dömösön találtuk magunkat.

A Szentfa-kápolnánál megreggeliztünk az általunk csak szaletlinek titulált, kétes eszmei hátterű pihenőhelyen, majd nekivágtunk a meredek hegyoldalnak. A legmeredekebb részeket leküzdve hamar elérkeztünk a Vadálló-kövek szikla-sorozatának első tagjához. Innen minden kapkodástól mentesen folytattuk utunkat: felmásztunk minden sziklára, csodáltuk a fokozatosan elénk táruló tájat, pihentünk, hirtelen ötlettől vezérelve négykézláb kapaszkodtunk fel egy hegyoldalon, és hasonló dolgokat műveltünk, mígnem elértük utunk célját, a Prédikálószéket.

Gábor atya szerint a Prédikálószéknek azért ez a neve, mert a hely a szépségével prédikál Istenről. Ebben lehet valami, mert innen valóban lélegzetelállító panoráma nyílik a Dunakanyarra. Ennek örömére itt aktív ebédelés, csúcs-keksz (azúrkék!) és csúcs-gumibéka fogyasztás kezdődött, majd a társaság átadta magát az ebéd utáni csendespihenőnek.

Visszafelé – érthetetlen módon – már sokkal gyorsabban haladtunk, közben persze rengeteget nevettünk és beszélgettünk is. A dömösi templomnál pedig beugrottunk a kocsiba, és hamarosan újra a Majorba értünk.

Itt gyors és alapos bevásárlás után fogadtuk azokat, akik a kirándulásra nem tudtak eljönni, de a vacsorára igen. Így már semmi akadálya sem volt, hogy megkezdődhessen a közös „omelttezés”, ami mint tudjuk, egészen veszélytelen, mindenki számára engedélyezett tevékenység (már aki vállalja persze! J )

Jó hangulatban, evés-ivás, sok nevetés közepette beszélgettünk a mögöttünk álló évről, a jövő évi terveinkről, és persze a villamosokról!

Szép nap volt! Köszönet érte elsősorban Istennek, és mellette még: Gábor atyának, aki fantasztikus „omelttet” készített nekünk, Nikinek, aki fuvarozott, és mindenkinek, aki eljött!

Minden kép elérhető itt.

Nagymarosi Találkozó

Május 24-én a fiatalok kicsi, de lelkes csapata vett részt a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón Gábor atyával az élen. A nagymarosi plébániakertben meghallgattuk Böjte Csaba atya előadását. Csaba testvér arról beszélt, mit tanulhatunk a gyermek Jézustól, és általában a kisgyermekektől: például bátorságot, örömet, játékosságot, optimizmust.

Délután gitáros szentségimádáson, majd szentmisén vettünk részt, melyet Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mutatott be, aki szemmel láthatóan nagyon örült a rengeteg egybegyűlt fiatalnak. A napot közös éneklés és remek hangulatú moldvai táncház zárta.

Jól éreztük magunkat, és sok lelki élménnyel gazdagodtunk. Ősszel is megyünk! 😉

A Csütörtöki Hittanosok kirándulása a Vértesben

Január 4-én, ködös téli reggelen kerekedett fel kicsinyke csapatunk Vitányvár, és úgy általában a Vértes-hegység meghódítására. A többieket talán a vizsgaidőszak ijesztette el, de még így is képviseltette magát mindkét korosztálybeli Csütörtöki Hittan, Gábor atyával egyetemben.

A szárligeti vasútállomásról indultunk útnak, s a legelőkön túl hamarosan rátaláltunk Csákányosegyháza aprócska középkori templomának romjára. Imádkoztunk és beszélgettünk a kis templom romjai között, majd tovább indultunk a Mária-szurdok felé.

A szurdok hatalmas sziklái között „hallgattuk” a mostanában éppen nem létező patak hangját, majd a sejtelmes, ködös erdőben folytattuk utunkat, míg végül elérkeztünk Vitányvár romjaihoz.

Időközben kisütött a nap is. Mire fölértünk a várba, a falakon állva csodálhattuk az alattunk gomolygó ködöt. A látvány ünnepélyes keretek között a Csóványoshoz hasonlíttatott (ami, mint tudjuk, nem csekély dicséretnek minősül!), majd kicsit körülnéztünk a várban. A régi lakótorony falai között elköltöttük ebédünket és elfogyasztottuk a csúcs-csokit, és mikor már kellemesen átfagytunk, továbbindultunk a Gráciák bérce felé.

Ez a hely nem szerepel a turistatérképen, és korábban még egyikünk sem járt itt, de úgy döntöttünk, felfedezzük. Egy sajátos, el-eltűnő fehér háromszög-jelzést követve, sziklákon mászkálva („Ajjaj! Hogy jövünk le innét?”) jutottunk egyre magasabbra. Bár a köd itt eltakarta előlünk a kilátást, a sziklás hegyoldal és a csendes, békés hegytető miatt egyáltalán nem bántuk meg, hogy felmentünk.

Az idő egyre ködösebb, nyirkosabb lett, mi pedig a Mátyás-pihenő felé vettük az irányt – itt egy esőbeálló alatt már csak rövid teaszünetet tartottunk, majd folytattuk utunkat kirándulásunk végpontja, Várgesztes felé. Ott aztán már semmi más dolgunk nem volt, mint elfogyasztani maradék sütinket, és megvárni a (fűtött!) volánbuszt, ami Tatabányára fuvarozott bennünket.

Röviden összefoglalva: jó kirándulás volt! Sokat nevettünk, beszélgettünk, szép helyeket láttunk, és remekül éreztük magunkat! Még szervezünk ilyet… 🙂

Ági

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s