Mit jelent számomra az Eukarisztia? – gondolatok Laci atyától

Gimnazista voltam, amikor elkezdtem ministrálni. Már így a szentmisén jobban kellett figyelni, könnyebben tudtam bekapcsolódni és ismereteim növekedése által a szentmise egyre inkább töltekezési alkalmat kezdett jelenteni. Mindig tudtam egy mondatot, egy gondolatot hazavinni, melyeket úgy éltem meg, mint ajándék.

A ministrálás elkezdésével kezdtem el rendszeresen hétköznap is szentmisére járni. Jó volt, mert voltunk néhányan, kik közösen fogadtuk meg, hogy ha lehet, akkor rendszeresen járunk minden nap szentmisére. A közösség ösztönző hatású volt, a szentmise mindig közelebb került hozzánk, és az azt követő beszélgetések meg emlékezetesek voltak. Fejemben az Egyház ekkor lett közösség, ekkor értettem meg, hogy a középpontban valóban az Eukarisztia áll.

Képtalálat a következőre: „szentmise városmajori plébánia”

A szentségimádás fontosságára jóval később jöttem rá. Azt gondoltam, hogy ha napi szentmisére járok, akkor ezzel mindent teljesítettem.

Ha volt vezetett szentóra, akkor azok jelen voltam, de a csendes szentségimádás nekem eleinte nem sokat jelentett.

Egyfelől az imaéletemen kellett változtatni. Igyekeztem a kötött imák mellett saját szavaimmal is imádkozni, vagy az aznapi evangéliumon egy picit elmélkedni.

Sokat lendített a másokért végzett ima felfedezése. Jó volt ezeket összeszedni, elmondani, átadni, melyet úgy éreztem utána, hogy amit tudtam, megtettem.

Végül kispapként volt az az élményem, mikor egy este beestem kedvetlenül, fáradtan a kápolnába az esti adorációra. Teletek a percek, „néztem Őt, Ő nézett engem”, mikor felmerült bennem a kérdés: ki változott meg: én vagy Ő. Néha olyan jó itt ülni, annyira megerősít és feltölt, most pedig csak a percek múlását lesem. Valami máshogy van, valaki megváltozott. Azt tudtam, hogy „Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”, akkor a különbség okát bennem kell keresni. Hogyan, mikor térek be akár néhány percre a templomba, valahol beszél lelkem állapotáról, Jézussal való kapcsolatomról.

Eukarisztia, mint mindennapi kenyér, alapvető táplálék, melynek hiányáról Szt. Ágoston szavai jutnak eszembe: „akit te betöltesz, szárnyakat kap tőled; én meg jaj, nehézkes vagyok, mert még nem vagyok tele teveled.”

Képtalálat a következőre: „szentségimádás”